Főoldal
Új előfizetők
Szerzőinknek
Díjak
Keresés
Aktuális
Alaptudományok
Artériák betegségei
Vénák betegségei
Belgyógyászat
Radiológia
Bőrgyógyászat
Továbbképzés
Kongresszusok
Esetismertetés
Referátum
Termékismertető
História
In Memoriam
Egyéb
2018/1

2017/4
2017/3
2017/2
2017/1

2016/4
2016/3
2016/2
2016/1

2015/4
2015/3
2015/2
2015/1

2014/4
2014/3
2014/2
2014/1

2013/4
2013/3
2013/2
2013/1

2012/4
2012/3
2012/2
2012/1

2011/Suppl. 2
2011/Suppl. 1
2011/4
2011/3
2011/2
2011/1

2010/4
2010/3
2010/2
2010/1

2009/Suppl. 1
2009/4
2009/3
2009/2
2009/1

2008/4
2008/3
2008/2
2008/1

2007/Suppl. 2
2007/Suppl. 1
2007/4
2007/3
2007/2
2007/1

2006/Suppl. 2
2006/Suppl. 1
2006/4
2006/3
2006/2
2006/1

2005/Suppl. 2
2005/Suppl. 1
2005/4
2005/3
2005/2
2005/1

2004/Suppl. 1
2004/4
2004/3
2004/2
2004/1

2003/Suppl. 1
2003/4
2003/3
2003/2
2003/1

2002/Suppl. 1
2002/4
2002/3
2002/2
2002/1

2001/Suppl. 1
2001/4
2001/3
2001/2
2001/1

2000/Suppl. 1
2000/4
2000/3
2000/2
2000/1

1999/Suppl. 1
1999/4
1999/3
1999/2
1999/1

1998/Suppl. 1
1998/4
1998/3
1998/2
1998/1

1997/Suppl. 1
1997/4
1997/3
1997/2
1997/1

1996/4
1996/3
1996/2
1996/1

1995/4
1995/3
1995/2
1995/1

1994/2
1994/1


Referátum

<< Vissza
Cikk mentése Cikk nyomtatása Cikk elküldése


Bizonyítékok a Venastat (estin) lizoszomális enzimek szérum-aktivitásának csökkentésére

Írta: KREYSEL, H. W., NISSAN, H. P., ENGHOFER, E.

Bevezetés

A hajszálérfal átjárhatóságának, permeabilitásának és a hajszálerek törékenységének, fragilitásának közös alaktani, morfológiai alapját a legnagyobb valószínűséggel az ereket bélelő egyrétegű laphámsejtek közötti kötőanyag képezi. Ez az anyag proteoglikán molekulákból áll. A proteoglikánok folyamatosan keletkeznek építőköveikből, nevezetesen a hexózaminokból vagy az uronsavból és fehérjékből, majd folyamatosan lebomlanak építőköveikre. Fokozatos lebomlásukat a lizoszomális enzimek katalizálják. Ezek aktivitásának megnövekedése a proteoglikánok normálisnál gyorsabb lebomlásához vezethet, és így az újraképződés nem képes ezzel lépést tartani: tehát bekövetkezik a hajszálérfal teljes proteoglikán tartalmának csökkenése. Következésképpen fokozódik azoknak a fehérjemolekuláknak a kiáramlása, amelyek normális körülmények között megmaradnak a hajszáléren belül, és egyidejűleg lazábbá válhat a szerkezeti elemek közötti kapcsolat is.

Hipotézis

- A proteoglikánok mind a hajszálérfal átjárhatóságának, mind a hajszálerek törékenységének meghatározásában kulcsszerepet játszanak;
- a Venastat egy, az erekre ható gyógyszer, amelyről bebizonyosodott, hogy hatékonyan befolyásolja mind a hajszálérfal átjárhatóságát, mind a hajszálerek törékenységét, lelassíthatja a proteoglikánok kórosan magnövekedett lebomlását, és így helyreálla hajszálérfal normális szerkezete és működése.

A vizsgálat paraméterei

  • Placebo kontrollált, vak vizsgálat.
  • Résztvevők: 26 önkéntesen jelentkezett, 18 egészséges és 8 visszértágulatban szenvedő személy.
  • Diagnózis: láb varicositas.
  • Gyógyszer: estin, placebo.
  • Adagolás és alkalmazás: 3x50 mg estin per os 12 napig, előtte és utána 3 napos placebo kezelés.
  • A vizsgálat célja: a három lizoszomális glikózammoglikáz enzim szérum-aktivitásának összehasonlítása.

Bizonyítékok a Venastat (estin) lizoszomális enzimek szérum-aktivitásának csökkentésére

Az aktív kezelés során mindhárom vizsgált enzim aktivitása csaknem azonos mértékben csökkent: a (3-N-acetilglukózaminidázé 29,1 %-kal (p<0,01), a (3-glukoronidázé 25,7%-kal (p<0,01), az arilszulfatázé 28,7%-kal (p<0,01), mindegyik a placebo-értékhez viszonyítva.

Eredmények

A visszértágulatban szenvedő betegeknél nagy mértékben megnövekedett az enzimek aktivitása a szérumban, a növekedés mértéke hasonló nagyságrendű a ß-glukonoridáz (+70%) és a (ß-N-acetilglukózaminidáz (+63,5%) esetében, és ennél is magasabb az arilszulfatáz vonatkozásában (+121,7%).
A ß-N-acetilglukózaminidáz a ß-glukuronidáz és az arilszulfatáz aktivitásának időbeli változása hasonló volt a Venastat kezelés alatt: a placebóval történt kontroll kezelés három napja után, már az aktív kezelés első három napja alatt mérhető csökkenés következett be. A kezelés harmadik napjának végén a ß-N-acetilglukózaminidáz és a ß-glukoronidáz aktivitása kifejezetten csökkent, (13%, p<0,01, illetve 21%, p<0,05), míg az arilszulfatáz szérum-aktivitása valamivel kisebb mértékben csökkent (a placebo-érték 91,8%ára). Az arilszulfatáz aktivitás viselkedésének enyhe eltérése azzal a ténnyel magyarázható, hogy az enzim szérum-aktivitása - összehasonlítva a másik kettővel - alacsonyabb. Az aktív kezelés során mindhárom vizsgált enzim aktivitása csaknem azonos mértékben csökkent: a ß-N-acetilglukózaminidázé 29,1%-kal (p<0,01), a ß-glukuronidázé 25,7%-kal (p<0,01), az arilszulfatázé 28,7%-kal (p<0,01), mindegyik a placebo-értékhez viszonyítva. Ez azt jelenti, hogy a hosszú idejű Venastat kezelés befolyásolhatja a kitágult visszerek falának kollagén tartalmát és felépítését, és így helyreállíthatja azok rugalmasságát és összehúzódó képességét is.

Összefoglalás

A három glikózaminoglikáz-enzim, vagyis a ß-N-acetilglukózaminidáz, a ß-glukuronidáz és az arilszulfatáz aktivitását a visszértágulatban szenvedő betegek szérumában jelentősen emelkedettnek találtuk (60% és 120% között) az egészséges személyekhez viszonyítva.
A vizsgálat eredményei alátámasztják, hogy a Venastat (esőn) a lizoszomális enzimek aktivitásának csökkentésével mérsékli az ödéma kialakulását. Az enzimek csökkenése alapján lassul a szubsztrátok, azaz a glikózaminoglikánok bomlási-felépülési körfolyamata.
Mivel a glikózaminoglikánok az interendoteliális alapanyag összetevői, amelyben mind a "molekuláris szűrő", mind a ,,cement" funkcióhoz hozzájárulnak, a gyógyszer jól dokumentált, a hajszálérfal átjárhatóságára és a hajszálerek törékenységére vonatkozó hatásai igazolást nyertek.

Kreysel, H. W., Nissan, H. P., Enghofer, E.
VASA, 1983.; 12: 377-382.


Érbetegségek: 2006/2. 62-63. oldal



<< Vissza