Az artériás érfalmerevség (artériás stiffness) fokozódása számos kórállapotban leírásra került. Az idősebb átlagpopulációban és bizonyos betegségcsoportokban az artériás stiffness jellemzésére leggyakrabban használt paraméter a carotis-femoralis pulzushullám terjedési sebesség (PWV), a kardiovaszkuláris események klasszikus tényezőktől független előjelzője. Ezen megállapítások döntő többsége a metodikai szempontból arany standardnak számító tonometriás módszerrel nyert eredményekből született. Bár az Európai Hypertonia Társaság 2007-es ajánlásában a PWV mérése a hipertóniás betegek kardiovaszkuláris rizikóbecslésben helyet kapott, a módszer átlagpopuláción való rutin alkalmazását jelenleg nem támogatja nemzetközi ajánlás. Ebben szerepe lehet annak, hogy a tonometriás mérés viszonylag hosszadalmas, szakembert igénylő módszer, mely a rutin alkalmazás korlátja lehet. Ezen a téren jelentősége van a magyar fejlesztésű Arteriográf (TensioClinic) készüléknek, mely oszcillometriás elven mérve egy felkar mandzsetta segítségével egyszerűen és gyorsan határoz meg a stiffnessre vonatkozó paramétereket. Az arany standard és az új módszer közötti mérési eredmény-különbségek ugyanakkor megkérdőjelezik a mért értékek összehasonlíthatóságát és az utóbbiak klinikai jelentőségét, melyek alapján további vizsgálatokra van szükség. Mindezek tükrében az Arteriográf készülékkel hazánkban az átlag populáción évek óta - anyagi ellenszolgáltatásért - végzett szűrő jellegű mérések gyakorlata számos szempontból tudományos kérdéseket és ebből következően etikai problémákat is felvet.
Érbetegségek: 2009/3. - 71-78. oldal
KULCSSZAVAK
artériás stiffness, pulzushullám terjedési sebesség, augmentációs index, validációs vizsgálat, Arteriográf

